Anna Gavalda könyvei

2021.06.01. | A szerző: Pap Mária, Kultúra és kreativitás, Művészetek

Kortársunk Anna Gavalda, a francia írónő. 1970-ben született Boulogne-Billancourt-ban. 

A könyveit Berlinben kezdtem el felfedezni, ahol tagja lettem egy könyvklubnak. Először az Együtt lehetnénk c. regényt olvastam tőle és már a fülszövegnél beleszerettem. (A cím német fordítása: Zusammen ist man weniger allein – kissé sokatmondóbb, mivel annyit tesz: Együtt kevésbé vagy egyedül.) A kortárs tétovaság remekműve ez, ahol senki nem leli a helyét és kapaszkodik a másikba. A mégoly különböző másik emberbe akár, hisz ebben a regényben tökéletesen disszonáns embereket sodor egymás mellé az élet, akik egy lakó- és érzelmi közösséget alkotva csetlenek-botlanak aztán. 

A francia kortárs irodalomnak – akár a filmeknek – van egyfajta bája, ami más nemzetnek nem vagy nem úgy sajátja. Ennek a kiváló reprezentánsa Gavalda, az enyhén sérült (ki nem az?) mindennapi ember portréábrázolója. A kinézetre, alkatra maga is törékenynek tűnő írónő bátran variálja a műfajokat. A legutóbb olvasott „35 kiló remény” című kisregényben a kamasz ifjú sokáig nem érti, miért lóg ő ki olyan nagyon az iskolarendszerből. A példabeszéd tanulsága, hogy mindannyian jók vagyunk valamiben, ahogy ő is megtalálja élethivatását, mert – haldokló nagyapja misztikus útmutatásainak is köszönhetően – megtalálja végül a megfelelő sulit, ahol kibontakozhat kézműves őstehetsége. 

Általában nem szeretem a novellákat, mert hosszabban szeretek elmélyedni egy történetben, megismerni a szereplőket, és kísérni őket. Gavaldánál azonban még a rövidebb szösszenetek is nagyon ülnek és valami egyféle vonulatba állnak össze a „Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol” című kötetben, ami egyébként az első ismertséget hozta meg számára.  

Kedveltem még igazán a  „Vigaszág” című regényt, ami egy ifjúkori plátói szerelem nyomába ered: Charles Balanda sikeres párizsi építész, egy többé-kevésbé rendezett család feje, csak annyi üzenetet kap egy szép napon, hogy „Anouk meghalt”. A soha el nem varrt szálakat felgöngyölítve,  elnyomott árnyakkal szembesülve főhősünk egy teljesen új világot – és szerelmet – fedez fel magának, messze a jól működő korábbi rutinéletétől. Egy középkorú férfi esetében méltán nevezhetjük ezt kapuzárási pániknak, de Gavalda bájos, esendő, megbocsátó hangján megzenésítve bárki számára önfelismerés lehet.

NÉVNAPOK

Jusztin

KÖVESS MINKET!

AJÁNLÓ

Share This

Megosztás

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!