Gyurkovics Tamás műve, a Mengele bőröndje / Josef M. két halála című kötet mindjárt be is juttatta elsőkönyves szerzőjét Az évtized könyve 2010-19 elit klubba. Méltán. https://moly.hu/listak/merites-dij-az-evtized-konyve-2010-19-a-zsuri-szavazatai-alapjan
A könyv (amely tulajdonképpen két könyv) pazarul bizarr: a Halál angyalaként elhíresült Josef Mengele, német orvos, náci háborús bűnös, az auschwitz-i haláltábor kísérletező hóhéra önmaga meséli el dél-amerikai száműzetésének és (a második részben) jeruzsálemi perének történetét. Az egyes szám első személy lehetővé teszi Gyurkovics számára, hogy a zsidókat, cigányokat és másokat „kutatási” célokból felhasználó Mengele a saját vérfagyasztó horizontján keresztül láttassa a holokaustot – és persze tagadja azt. Mengele „mentsége” – önmaga szemében egyenesen érdeme – , hogy ő kizárólag az emberiség javát szolgálta az eugenikai kutatásaival. (Eugenika: az örökléstan, a genetika fajtisztítást, -javítást célzó ága.) Igyekezett ugyanis bebizonyítani, miszerint létezik a magas rendű, azaz „árja” emberfaj, a többiek pedig nem többek, mint állatok. (Árja, szanszkrit szó jelentése: „igaz”, „nemes” vagy „úriember”.) Hogy ennek nem járhatott a végére, kizárólag a „hálátlanok” – értsd: a zsidók – és a koncentrációs táborokat felszabadító történelem bűne. A „bizonyítékokat” – emberi testrészek preparátumait, kutatási dokumentumokat – egy vaspántos bőröndben tárolja, és hurcolja magával Dél-Amerika pampáin Argentínától Paraguay-on keresztül egészen Brazíliáig. Azzal a céllal, hogy halála után ezek az anyagok megvilágosítsák az emberiség sötét elméjét. (A szerző zárszavából kiderül, hogy a bőrönd végül sosem került elő.)
Az egyes szám első személy, mint írói eszköz zsenialitásának köszönhető, hogy a kötetben megismerjük az esendő embert – akit száműzetésében gyógyítatlan kórságok gyötörnek, aki szenved a családja hiányától, a pénztelenségtől, az üldözöttségtől, de egy pillanatig sem gyötri a lelkiismeret az általa elkövetett bűnök miatt. Egyszerű az ok: ezek nem bűnök, hanem világmegváltó jótétemények, amivel Mengele rengeteg időt spórolt meg a tudomány számára. Az ikerpárokon, terhes anyákon, magzatokon, újszülötteken és másokon végzett fajtökéletesítési kísérletek a Vilmos Császár Fajbiológiai és Örökléshigiéniai Intézet (Kaiser-Wilhelm-Institut für Anthropologie, menschliche Erblehre und Eugenik) megbízásából zajlottak, így végső soron „hősünk” parancsot teljesített a náci Németországban.
A kötet első része – Bertioga – életrajzilag hű a történelemhez, de a második része, a Jeruzsálem címet viselő rész egy olyan szimbolikus per lenyomata, ahol a Halál angyala személyesen nem lehetett jelen. Ugyanis a Halál angyala elfogására, kiadatására Izraelnek, így a jeruzsálemi per lefolytatására valójában soha nem került sor. Így talált azonban alkalmat a szerző, hogy mégis szembesítse olvasóit Mengele bűneivel. Az egyes szám első személy továbbra is mesterien kívülálló ugyan, de a perben megszólaltatott tanúk – köztük magyar túlélők – vallomásaiból kirajzolódik a borzalom. Amit azonban Mengele továbbra is magas rendű tudománynak tekint és enyhén unatkozva üli végig üvegkalickájában a bírósági procedúrát. Hallgatási fogadalmát megszegve végül mégis tudatja bíráival: „Én újra tudtam volna építeni magunkból az istent!” Az emberiség azonban hálátlannak bizonyult.
Forrás:
- Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje / Josef M. két halála (Kalligram, 2017)
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Josef_Mengele
Josef Rudolf Mengele (Günzburg, Német Birodalom, 1911. március 16. – Bertioga, Brazília, 1979. február 7.) német SS-tiszt, az auschwitz-i koncentrációs tábor orvosa. A foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel vált hírhedtté.
