A pászka (macesz) esetében egy sok helyen megénekelt, legendás eledelről van szó. Sivatagi vándorlása során Mózes népe a legegyszerűbben úgy tudott kenyérhez jutni, ha lisztből és vízből gyúrta és forró kövön megsütötte a vékonyra lapított, kovász nélküli kenyeret. Ugyanezt tettem én a minap, csak éppen elektromos sütőben.

A liba pedig úgy esett, hogy Márton nap táján egy egészben sült szárnyast fogyasztottunk. A bendőjében megbújt egy kiszacskónyi aprólék – belsőség és libanyak, amit a bőség zavarában akkor a mélyhűtőbe tettem. Ebből készült ez a mostani alaplé, zöldségekkel és fűszerekkel dúsítva, majd – ahogy dukál – maceszgombóc került bele.  

Hozzávalók (4 adag): 

A leveshez

1 liba nyaka és belsősége (szív, máj, zúza)

2 db sárgarépa

1 db fehérrépa

½ db zeller

1 db vöröshagyma

4-5 gerezd fokhagyma

2 db babérlevél

petrezselyemzöld

szemes bors egészben

őrölt bors

gyömbér 

szerecsendió

pici sáfrány (ha van)

A maceszgombóchoz

150-200 gr pászka (előző nap sütőben sütve vagy boltban vásárolva)

2 db tojás

1,5 kanál libazsír 

1,5-2 dl alaplé a levesből 

A libaaprólékot a zöldségekkel és a fűszerekkel finom levessé főzzük. Forrás után lassú tűz (villanytűzhelyen 3,5-es fokozat) és 3 óra gyöngyöző főzés kell neki, mert a húsleves közismerten nem a kapkodásról szól. Ha a libanyak húsa megpuhult (villapróba!), akkor mindent kiszedünk és a levet leszűrjük. 

Közben elkészítjük a maceszgombócot. A pászkát aprócska darabokra tördeljük és felöntjük az alaplével, majd hagyjuk megpuhulni. Ráütünk két tojást és hozzáadjuk a libazsírt. Ha langyos még a masszánk, jobban olvad benne a zsír. Én a garnírumokat, levesbetéteket nem szoktam túlfűszerezni, mivel ők csak mellékszereplők. Kézzel meggyúrjuk és gombócokat formálunk belőle (átmérő: kb. 3-4 cm). A gombócokat a már leszűrt, újraforralt levesbe főzzük, ami kb. 20 perc.