A jóga és a meditáció test felőli közelítése nagyon kézenfekvő és jól követhető! Már az első jógaórámon megtapasztaltam bizonyos energiahatásokat, amikor a bevezető gyakorlatokat tanultuk. (Foto: Hegyessy Mária)
Amikor körülbelül harminc évvel ezelőtt elkezdtem jógázni és meditálni tanulni, fogalmam se volt, mibe vágok bele! Igazából csak a testemmel akartam valamit kezdeni, hogy jobban érezzem magam, illetve egyfajta sportként tekintettem a jógázásra. Sokan így vagyunk ezzel itt, a nyugati kultúrában. Jobb is így talán! És ami jól esik, azt ugye, szívesen csinálja az ember! Így aztán maradtam a jógaiskolában – évtizedekig!
Meditáció – eleinte nehéz
Hamar elkezdtünk különféle meditációs gyakorlatokat is végezni, amelyeknél először is az ülés esett nehezemre. Nehéz volt eltekinteni az időnkénti kényelmetlen hát- vagy lábfájástól, ami a hosszabb ideig kitartott lótusz- vagy „törökülés” okozott. Amikor viszont időnként sikerült ezen átlendülni, egyre gyakrabban éltem meg különleges állapotokat, jó érzéseket!
A meditáció az életem része lett, bár sokat próbálkoztam, küzdöttem vele, erőltettem. Olykor azonban olyan különleges állapotokkal ajándékozott meg, ami mégis továbblendített!
Nincs szükség erőfeszítésre
Ma azt mondom: az egyik legfontosabb tippem a meditációval kapcsolatban, hogy: nincs szükség erőfeszítésre! Nyilván kell egyfajta rendszeresség, ám az én tapasztalatom az, hogy ezt nem lehet elérni erőltetéssel. Ekkor ugyanis még erősebb ellenállás keletkezik bennünk, és egy idő után abbahagyjuk a próbálkozást, hogy rendszeresen leüljünk meditálni, ráadásul kudarcélménnyel „távozunk” a meditáció porondjáról.
Meditáció – az öröm érzése
Ehelyett inkább azt javaslom: cselezzük ki egónkat, amely mindent megtesz, hogy kibillentsen bennünket a meditációra irányuló szándékunkból, és teremtsünk magunknak olyan erős motivációt rá, ami miatt végül már alig várjuk majd, hogy leüljünk meditálni! És hogyan? Hát az ÖRÖM-érzéssel!
Mert mire is vágyunk valójában? A mai európai mindennapi életünkben rendszerint kissé rövidebbet húzza az Öröm érzése, a különböző feladatok megoldása és ide-oda rohangálás közepette, valamint az információ-áradat miatt, amely ránk zúdul, s a nap végére teljesen kimerít bennünket!
A pillanat az én menedékem
Szükségünk van az ÖRÖMRE, örömtevékenységekre, általában az érzések megélésére – nekünk, 50 fölötti nőknek különösen –, amire alig van idő! És persze a fellélegzésre, hogy most éppen nem KELL semmit sem csinálnom, nem kell éppen a gyereket, családot ellátnom, vagy más feladat után rohannom, hanem ebben a 20 percben nincs más dolgom, mint megpihenni, agyilag-fizikailag leereszteni kissé, és csak a légzésre, létezésre figyelni! Nem kell ezt vagy azt a gondolatot gondolnom, a holnappal vagy a tegnappal foglalkoznom, mert itt és most, ez a pillanat csak az enyém! És már ez önmagában örömet okoz! Tekinthetek úgy erre a pár kiragadott percre, mint az én menedékemre, egy kellemes, vágyott titkos helyre, ahová elmehetek megpihenni a hétköznapok taposómalmából!
Kisimulnak az idegek
Egy idő után azután észreveszem, hogy a meditáció valójában ennél persze sokkal, de sokkal több! Amikor már sikerül párszor, ha rövid időre is, megélnem azt, hogy nincs gondolat az agyamban, és mégsem alszom, hogy egy végtelen békés állapotban leledzem és kisimulnak nemcsak az idegeim, de a testem sejtjei, sőt, egy idő után a kedélyem is, akkor kezdődnek az igazi élmények!
Rájövünk, hogy valójában bármilyen kívánt érzést, belső állapotot saját magunk meg tudunk teremteni önmagunk számára, függetlenül a külső körülményektől! Ez aztán igazi önfelhatalmazást és valódi szabadságérzetet ad: visszavesszük az irányítást és az uralmat saját életünk fölött, amelyet oly régóta kiadtunk a kezünkből! Életünk társteremtőivé válunk!
Gyere, próbáld ki te is!
További életmód cikkek.
