Mégis kinek az élete?

2021.02.04. | A szerző: Pap Mária, Család, Életmód És Egészség

Családi sorsdinamika a Hellinger-módszer szerint

 

A családállítás (németül: Familienstellung) mint pszichoterápiás módszer megalkotója Bert Hellinger német pszichiáter volt, aki 1978-ban kezdte el kutatásait a képviselő-jelenségről és közben felfedezte az élet alaprendszerét, melyet „A szeretet rendjének” (németül: Ordnungen der Liebe) nevezett el. (Forrás: https://www.hellinger.com/familienstellen/). Katolikus misszionáriusként Afrikában is dolgozott, és ott jött rá, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének.

 

A családállítás magyar apostola Dr.Angster Mária pszichológus, pszichoterapeuta. Cikkünk az ő munkássága alapján készült. (Forrás: http://www.angstermaria.hu/)

 

Milyen problémák esetén érdemes ehhez a módszerhez folyamodni?

  • szülő-gyerek kapcsolat tartós – felnőttkori – zavarai
  • gyerekkori hiányok, sérelmek
  • párkapcsolati kudarcok
  • gyermektelenség, félelem a gyermekvállalástól
  • krónikus ill. daganatos betegségek (korai, visszafordítható stádiumban!)
  • depresszió, düh, harag, öngyilkossági késztetés
  • szorongás, pánik, evészavar, alvászavar
  • függőségek, magatartászavarok
  • sikertelenség a karrierben, munkahelyi problémák
  • nehéz élethelyzetek

 

 

A családállítás terápia lényege megvizsgálni, hogy a saját életünket éljük-e, vagy az idült problémánk – minden racionális magyarázatot nélkülözve – egy korábbi családtag által „delegált” teherből adódik. Keleti tudományok ezt jó eséllyel karmának neveznék.

 

A biológia világában ismert jelenség az ún. morfogenetikus mező. Egy láthatatlan információs hálózat köti össze például a vadlibákat, akik hajszálpontosan, mindig felveszik a jól ismert V-alakot. A kutya megérzi, ha gazdájával valami történik (akkor is, ha távol vannak egymástól), és így tovább.

Valójában mindannyian be vagyunk ágyazva egy nagy egészbe: az ismert és ismeretlen, a hivatalos és a nem hivatalos család lelkébe, és tudattalanul más terhét cipelhetjük. Sőt akár tudatosan is bevállalhatjuk: „bár én szenvedhetnék helyetted”. S a szenvedés egy betegség formájában valóban testhet is ölthet.

 

A család nem csak a le- és felmenőkből áll, több generációra visszamenőleg, hanem a családba tartozik minden fontos kapcsolat, ahol felmerült a gyermekvállalás, utódnemzés gondolata, mert ezek lerombolhatatlan hidakat képeztek. Így tehát ha a nagyapa korábbi elhalt vagy elhagyott menyasszonya helyett a nagymamám lépett a helyére, én gyakorlatilag ennek köszönhetem a létemet. Ezért létezik egy hála, egy ősszeretet a felmenőink iránt. De gyakran valaki a családból magára veszi a meghalt/elhagyott egykori menyasszony sorsát és érthetetlen – a saját életéből nem következő – traumatikus vagy krónikus tüneteket produkál. Ez az ún. rejtett lojalitás, melyet Böszörményi-Nagy Iván magyar-amerikai pszichiáter, a családterápia egyik alapítója írt le.

 

A terhességek akár 10 %-a olyan ikerterhesség, ahol a „vanishing twin”, az eltűnt ikerpár felszívódik az anyaméhben vagy egy cisztaként lesz jelen a megszülető gyermekben. A túlélő ikerpár egy életen át gyászolja és vezekel meg nem született testvéréért. Ugyanez a kapocs, a sorsátvállalás megvan a nem ismert testvérek (pl.másik kapcsolatból született féltestvér) között is, állítja a módszer.

 

Az önsorsrontó szolidaritás generációkkal később is érvényesülhet. Ha valakinek – minden erőfeszítése ellenére – nem sikerül a vizsgája, vagy minduntalan megtorpan a karriere, holott látszólag semmi baj a felkészültségével és az adottságaival, akkor érdemes a családállítás módszerével megvizsgálni, hogy kivel szolidáris. A szülővel, aki a korai gyermekvállalás vagy más miatt nem tudott továbbtanulni? A nagyszülővel, akit az átkosban mindenétől megfosztottak és kitelepítettek? Vagy még korábbi generációban keresendő a probléma gyökere?

 

Viszonylag közismert, hogy bizonyos hölgyek mindig nős férfiakat választanak, ami gyakran arra vezethető vissza, hogy az édesapját keresi vagy szeretné pótolni magának. Hogy a fiúgyerek azért nem képes megnősülni vagy kiállni a felesége mellett, mert az édesanyja felé az elvesztett édesapát érzi kényszernek pótolni. És még sorolhatnánk.

 

A rejtett családi infohálózatban mindenkinek megvan a maga lenyomata és az odatartozás jogát elvitatni képtelenség, bárkit „kitagadni” lehetetlen. A viselkedés szintjén lehet tagadni, elhallgatni, nem elvarrni a szálakat, de az valakinél várhatóan visszaüt – így hat a dinamika. Ha a közösség megvetésétől félve infarktusnak hazudjuk családtagunk öngyilkosságát – ami ugye egyszerre gyilkosság és veszteség -, az is kitagadási próbálkozás, mely egy másik családtagon megbosszulhatja önmagát, aki képviselőként – öntudatlanul – a helyére lép.

 

A rendszer – a klán – lelkiismerete racionális tudás nélkül is jelen van és büntet. Ez egy megmagyarázhatatlan – eddig legalább is nem megmagyarázott – természeti törvénynek tűnik.

 

A családállítás módszer hitvallása, hogy „a lélek elesége az öröm meg a szeretet” (Dr. Angster Mária), így a felismert korábbi béklyók ellen sikerrel küzdhetünk a segítségével, állítja a szakember. Van remény, hogy a családi puzzle megtalálja minden darabját.

 

NÉVNAPOK

Jusztin

KÖVESS MINKET!

AJÁNLÓ

Share This

Megosztás

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!